Obszervatórium akadémiai etika
Menü - Menu

Áldozatinverzió: ki fenyegeti kit?

Illusztráció az „Áldozatmegfordítás: Ki fenyegeti kit?” című cikkhez

Áldozatinverzió: ki fenyegeti kit?

Jacques Robert

a Bordeaux-i Egyetem rákkutató professzora
Egy Le Monde-cikk felcseréli a szerepeket, áldozatként ábrázolva az úgynevezett progresszív akadémikusokat, miközben ideológiai víziójukat erőltetik az egyetemekre. Jacques Robert számos példán (Grenoble, Lyon II, diákblokádok stb.) keresztül elítéli az intézmények önelégültségét az ideológiákkal szemben, valamint az akadémiai szabadság iránti növekvő figyelmen kívül hagyást.

Tartalomjegyzék

Ebben a cikkben nincsenek szakaszok.

Illusztráció az „Áldozatmegfordítás: Ki fenyegeti kit?” című cikkhez

Áldozatinverzió: ki fenyegeti kit?

Soha nincs híján az ötleteknek, hogy újraindítsanak egy kissé leállt gépet, Le Monde nemrégiben publikált egy újabb cikket, amely a wokeizmust védi.[1]Ez azt jelenti, hogy bátor progresszív akadémikusaink belefáradtak a platformjaikba, amelyek mind ugyanazt mondják (és amelyek végső soron jó nyilvánosságot biztosítanak nekünk)?[2]) ? Mindenesetre két újságírót bíztak meg azzal a feladattal, hogy érméket tegyenek a pofonvágó gépbe, csak hogy a kezük bent maradjon.

Ennek az új tanulmánynak az eredetisége abban rejlik, hogy meglepő módon felcseréli a jó és a rossz, a hóhér és az áldozat, a felháborodott és a felháborodott szerepét. Mert íme a lényeg: az egyetemen a progresszív akadémikusok igazi megpróbáltatásokon mennek keresztül. Azt hittük, hogy a reakciósoknak és más konzervatívoknak okoz a legnagyobb nehézséget a véleménynyilvánítás, hogy kénytelenek odafigyelni a szavaikra, sőt még a kurzusaik tartalmára is.[3] hogy elkerülje a fenyegetés vagy akár az üldözés kockázatát[4] különféle diákkategóriák, és néha tanárok által, akik a nemi elmélet, a palesztin ügy és a faji alapon megkülönböztetett emberek nagy estéjének követői? Nos! Kizárt: valójában ők azok, akik a törvényt hozzák, a ... szerint. Monde !

A helyzet ilyen nyilvánvaló rosszhiszemű bemutatása nevetséges. Az is mulatságos olvasni, hogy egy bizonyos Baudot, akit a cikk idéz, azokat, akik az egyetemeken a wokizmus térnyerése ellen tiltakoznak, „hanyatló akadémikusoknak” nevezte, akik az akadémiai világban hiányzó médiaismertségre vágynak . Amikor ez a Baudot, akit a Le Monde újságírói ástak ki, ugyanolyan ismert és elismert lesz a tudományos területén, mint a * Face à l'obscurantisme woke* (Szembenézve az ébredt obskurantizmussal) című könyv három koordinátora és körülbelül húsz közreműködője , akkor újra beszélünk. Egy gyors összeírás az Amazonon: Pierre-Nicolas Baudot, nulla könyv; Pierre Vermeren: körülbelül tizenöt; Xavier-Laurent Salvador: öt; Emmanuelle Hénin: szintén öt. Ugyanez igaz a legtöbb közreműködőre. [5] mint Nathalie Heinich, Guylain Chevrier, Nicolas Weill-Parot, Pierre-André Taguieff és még sokan mások.

Még mindig nevetünk, de szomorúan, amikor a cikkben azt olvassuk, hogy Donald Trump állítólag megadta az alaphangot tetteinkhez. A baloldal egyértelműen továbbra sem hajlandó figyelembe venni, hogy megválasztásának okai között szerepelhetett a demokraták egy peremének túlkapásai miatti fáradtság [6] a wokizmusról. Mégis, valahányszor Kamala Harris a „névmásainak” kimondásával kezdte a beszédét, 500 000 szavazatot veszített. A Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) transznemű egereken végzett kutatásokat finanszíroztak azzal, hogy kereszt-megtermékenyített hormonokat adtak nekik [ 7 ] . A Michigani Egyetem [8] 1100 nem oktatónak fizetett, hogy a DEI-n ( Sokszínűség, Esélyegyenlőség, Befogadás ) dolgozzanak . Könnyű volt a választók elfogultságaira apellálni a megválasztás érdekében, és bármelyik más Ubu meg lett volna választva ilyen körülmények között.

A Le Monde cikke 14 000 karakter hosszú, szóközökkel együtt. Minden mondat megérdemel egy kommentárt, tehát az állítások tisztességtelenek vagy elfogultak. Íme néhány példa.

A legrejtélyesebb részlet az öt évvel ezelőtti „Grenoble-ügy”, amelyet a Le Monde újra megvizsgált ; az újságírók egyenesen a Politikatudományi Intézet (IEP) egyik professzorát teszik felelőssé a támadás médiabeli felerősítéséért, akit nyilvánosan „iszlamofóbiával” ostoroztak. Képzeljük csak el: nemcsak hogy mert riasztani egy televíziós csatornát, de a rettegett „szélsőjobboldali szféra” is merte lecsapni az ügyre. És most az IEP egyik igazgatója örül, hogy „a vita lecsillapodik”, és hogy a diákokat felmentik… Egy bölcs tanács a diákoknak: nyilvános hirdetőtáblákon rágalmazhatják, fenyegethetik és leleplezhetik azokat a professzorokat, akik nem osztják a nézeteiket, semmit sem kockáztatnak! Az egyetemi vezetőség támogatni fog titeket. Ami a professzorokat illeti, ők „kimerülten” fognak kilábalni ebből az ügyből, nem a fenyegetéseitek, hanem a rosszul bánt professzor miatt, aki tiltakozni és riasztani merte a közvéleményt. Hogy az IEP-t visszalépésre kényszerítse, a régiónak fel kellett függesztenie a finanszírozását, ami arra késztette az IEP-t, hogy egy „republikánus” kötelezettségvállalást tegyen, ami egyértelműen nem volt adott.

Most pedig itt van Fabrice Balanche, a Lyoni II Egyetem professzora, akit egy csapat izgatott diák kitilt az óráiról, akik feltételezik, hogy ilyen vagy olyan véleménye van a Közel-Kelet geopolitikájáról, aminek ő a nagy szakértője. Az egyetem elnöke ahelyett, hogy támogatná, egyetért a diákokkal.[9]...Így hát itt egy újabb dolog, ami kétségtelenül „fárasztja” kollégáit, akik szeretnének csendben maradni a kis kényelmükben anélkül, hogy a szomszédra néznének. Így születnek a zsarnokságok: az érdektelenségből, a passzivitásból, azok konformizmusából, akiknek a szabadság zászlaját magasra és erősre kellene vinniük, vagyis az értelmiségiek, mindenekelőtt az akadémikusok.

Teljesen egyetértek Francis Dupuis-Déri nézőpontjával: „ Ez politikai agitáció, amely egy adott választóközönségnek szól .” Valóban, ezt világosan láttuk, amikor a palesztinbarát aktivisták blokád alá vették a Sciences Po-t és számos más egyetemet. De egyáltalán nem! Azt érti ezalatt, hogy a dolgozni akaró diákok destabilizálják ezeket a bátor pacifista aktivistákat, akik félelmet keltenek a zsidó diákok körében, például azok között, akiket kizártak a WhatsApp-csoportjukból egy zsidós hangzású név miatt [10] . Ami pedig azokat a diákokat vagy tanárokat illeti, akik állítólag „száműzetésbe mennek”, hogy külföldön, különösen Kanadában folytassák kutatásaikat, kételkedünk a létezésükben. Bizonyíték? Mindenesetre, ha az Ottawai Egyetemre jelentkeznek, fennáll a csalódás veszélye, mivel ott állást nyitottak "a képzett feketék számára Afrikából vagy az afrikai diaszpórából [11] . "

Oszd meg ezt a cikket

Facebook X LinkedIn

Szerző

Válaszadási jog és hozzászólások
Szeretne válaszolni? Véleménycikk-javaslat benyújtása →

Ezeket is kedvelheted:

Támadás alatt az akadémiai szabadság: Jason Arday-ügytől Nathan Cofnas-ügyig

A Jason Arday és Nathan Cofnas esetek jól mutatják, hogyan kerülik el az egyetemek saját felelősségük vállalását, felváltva hivatkozva a befogadásra vagy a szakmai etikára (de nem az akadémiai szabadságra). Miután megvizsgálta Cofnas vitatott munkásságát, különösen az intelligencia örökölhetőségével kapcsolatos munkásságát, Jacques Robert tudományos és etikai szempontból is erősen megkérdőjelezhetőnek tartja egyes álláspontjait, de ennek ellenére úgy véli, hogy azok az akadémiai szabadság körébe tartoznak.

A tiltott könyv: Ferghane Azihari az iszlám ellen

Ferghane Azihari legújabb esszéjében az iszlámot kritizálja, amelyet eredendően ellenségesnek állít be a modernitással, a szabadsággal és a haladással szemben. A publikációs siker ellenére Vincent Tournier a médiában csendet vagy vonakodást tapasztalt e gondolatok megvitatása terén.
Amit még el kell olvasnod
0 %

Talán elő kellene iratkozni?

Különben mindegy! Bezárhatja ezt az ablakot, és folytathatja az olvasást.

    Nyilvántartás: