Obszervatórium akadémiai etika
Menü - Menu

Egyetemek, a totalitárius ideológiák inkubációs helye?

Illusztráció az „Egyetemek: a totalitárius ideológiák inkubátorai?” című cikkhez

Egyetemek, a totalitárius ideológiák inkubációs helye?

Vincent Tournier

Politikatudományi oktató a grenoble-i IEP-en.
A nyugati egyetemek kezdenek komolyan aggódni. A wokizmus és származékainak fejlődése a téveszmék, cenzúra és gyűlölet részével már riadalmat keltett. De a közel-keleti események után egy mérföldkőhöz érkeztünk.

Tartalomjegyzék

Ebben a cikkben nincsenek szakaszok.

Illusztráció az „Egyetemek: a totalitárius ideológiák inkubátorai?” című cikkhez

Egyetemek, a totalitárius ideológiák inkubációs helye?

A nyugati egyetemek kezdenek komolyan aggódni. A wokizmus és származékainak fejlődése a téveszmék, cenzúra és gyűlölet részével már riadalmat keltett. De a közel-keleti események után egy mérföldkőhöz érkeztünk.

Az egyetemeken a palesztin ügyet olyan lelkesedés fogadja, amely messze túlmutat a polgári áldozatok iránti jogos együttérzésen. A Hamasz furcsa megértést, sőt egyenes támogatást élvez. Az október 7-i pogromok elborzasztanak: megértésre szólítanak fel tetteseiket; meg kell sokkolniuk a lelkiismeretet: feljelentéshez és Izrael megerősített gyűlöléséhez vezetnek.

A november 12-i antiszemitizmus ellenes tüntetésen többnyire idősebb emberek vettek részt. Hol vannak a fiatalok? Az egyetemeken egyértelmű, hogy a diákok nagyobb valószínűséggel viselnek keffijét, mint kipát. A Mediaparton nemrég megjelent és társadalomtudományi levelezőlistákon könnyen terjesztett véleménycikkben akadémikusok panaszkodnak a campusokon megjelenő cenzúrára, amely megtiltaná Izrael kritikáját. Jóságos ég, nehéz elhinni, hogy az Izrael-párti lelkesedés ennyire elsöprő.

Ha belegondolunk, ez a probléma nem új keletű. A totalitárius mozgalmak mindig is lenyűgözték az embereket. Mindig megkapták a fiatalok és a diákok támogatását. Az 1960-as és 1970-es években a kínai maoizmus és a kambodzsai vörös khmerek iránti szenvedély élt. Szükség volt a Mao gallérra vagy a proletár sapkára. A két háború között az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus váltotta fel a fiatalok lelkesedését, ahogy azt korábban a bolsevik forradalom tette.

Azt állították, hogy a totalitárius rendszerekben a fiatalokat az ifjúsági egyesületek indoktrinálták. Természetesen, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fiatalok nem pusztán áldozatok: ők is aktívan hozzájárultak a korukban „modernnek” és „progresszívnek” tartott rezsimek megjelenéséhez.

Ennek a totalitárius őrülethez való vonzódásnak minden bizonnyal ezer oka van: a tiltakozás öröme, a radikalitás ízlése, az erőszak iránti rajongás, a halál relativizálása, az ideálok keresése, a liberális demokrácia megvetése, az elismerés szomja, a konformizmus stb.

A kérdés továbbra is fennáll: miért olyan erős ez a vonzalom a nyugati országokban? Hogyan nem tekinthetjük ezt magának az európai projektnek a kudarcának, mivel Európa azt állította, hogy a totalitarizmus romjaira építette magát abban a reményben, hogy végérvényesen fel tudja lapozni történelmünk sötét óráit?

Azt kell mondanunk, hogy Európa maga sem egyértelmű. Ez ügyelt arra, hogy ne delegitimálja a kommunizmus által hordozott forradalmi logikát ugyanolyan lendülettel, mint ahogy a fasizmust elutasította. És még ma is az EU és a tagállamok – számítások vagy ideológia alapján – képtelenek arra, hogy az iszlamizmust ellenségként jelöljék meg. Emmanuel Macron terrorizmus elleni koalíció létrehozására tett javaslata udvarias hallgatásra talált az európai fővárosokban.

Az eredmény megvan. Míg a totalitárius rendszerek múltbeli tapasztalatai azt feltételezték, hogy az európai fiatalokat véglegesen immunizálták az ilyen típusú veszéllyel szemben, úgy tűnik, mindent újra meg kell tenni. A totalitárius ideológiák visszatérése az egyetemeken megrémítheti a politikai és akadémiai hatóságokat, és arra kell ösztönöznie őket, hogy találjanak megoldást e halálos logikák sürgős megtörésére, mielőtt kikerülnének minden irányítást.

Oszd meg ezt a cikket

Facebook X LinkedIn

Válaszadási jog és hozzászólások
Szeretne válaszolni? Véleménycikk-javaslat benyújtása →

Ezeket is kedvelheted:

WOKIZMUS VS. TRUMPIZMUS: ÚJ ESZMÉNYHÁBORÚ

Pierre-Henri Tavoillot interjúja Manuel Maria Carrilho filozófussal, aki a wokizmust a „határtalan paradigmájából” fakadó ideológiaként elemzi, amely a határtalan identitás és nyelv határtalan felfogásán alapul, és amelyet a nyugati intézményekben mélyen gyökerező cenzúrás fanatizmus jellemez.

Véget kellene vetnünk Bourdieu konstruktivizmusának?

Ez a cikk Bourdieu konstruktivizmusának kritikáját kínálja a tudományos kutatás kortárs igényeinek fényében. Nem vitatja Pierre Bourdieu történelmi jelentőségét a francia szociológiában, sem egyes kutatásainak értékét; inkább a habitus, a mező, a tőke és a szimbolikus dominancia köré épülő paradigma módszertani hatókörét kérdőjelezi meg. Ez a paradigma a legáltalánosabb alkalmazásaiban általában önmegerősítő narratívaként működik: mind a kedvező, mind az ellenpéldák újraértelmezhetők a reprodukció és az dominancia ugyanazon nyelvtanán belül. A számítógépes társadalomtudományok, a kognitív pszichológia és az idegtudomány nem zárják ki a társadalmi változókat; azonban megkövetelik, hogy ezeket a változókat más tényezőkkel együtt vegyék figyelembe, hogy a mechanizmusokat tisztázzák, és hogy a hipotéziseket sebezhetőbbé tegyék a tényekkel szemben. A cikk azt állítja, hogy a habitus nem végső ok: a tanulási szabályszerűségek neurokognitív implementációjára redukálható, amelyek a viselkedés statisztikai gyakoriságában azonosíthatók. Így egy pluralista, magyarázó és kumulatív szociológia mellett érvel, ahol Bourdieu konstruktivizmusa elveszíti hegemón státuszát.
Amit még el kell olvasnod
0 %

Talán elő kellene iratkozni?

Különben mindegy! Bezárhatja ezt az ablakot, és folytathatja az olvasást.

    Nyilvántartás: